Úgy érzed, a csapból is az empátia folyik? Valóban sokan beszélnek róla, de kevesen teszik fel a fontos kérdést: Hogy tudom növelni az empátiakészségemet? Az empátia nem csak út, melyen keresztül tágíthatod morális világodat. Kutatások szerint egy szokás, mely által növelhetjük életminőségünket.
Mi az empátia? Készség, hogy „járni tudunk más cipőjében”, hogy megértjük más érzéseit, nézőpontját, és hogy ezt felhasználjuk cselekedeteink során. Ez különbözteti meg a kedvességtől és a sajnálattól. Ne tévesszük össze az „azt tedd, amit veled is szeretnéd, hogy tegyenek” megfontolással.
George Bernard szerint „ne azt tedd, amit veled szeretnéd, hogy tegyenek – lehet, hogy nekik más az ízlésük”. Az empátia a másik ízlésének, szükségleteinek megismeréséről szól.
A korábbi nézet, miszerint alapvetően önző lények vagyunk, manapság abba az irányba mozdul, hogy homo emapthicusok is vagyunk, akiket empátiára, kooperációra, kölcsönös segítségnyújtásra huzaloztak.
Az empatikus agy
Idegkutatók az elmúlt évtizedben egy tíz részből álló „empátia-hálózatot” azonosítottak az emberi agyban. Ennek sérülése esetén képtelenek vagyunk megérteni más emberek érzéseit. Evolúcióbiológusok, mint Frans de Walla rávilágítottak, hogy „szociális állatok” vagyunk, akik tovább fejlődtünk, hogy törődjünk egymással. Pszichológusok pedig rávilágítottak, hogy az élet első két évében megélt erős kötődő kapcsolatok empátiára tanítanak.
Az empátia fejlődése azonban nem áll meg gyermekkorban. Egész életünk során gondoskodhatunk gyarapodásáról, és komoly erőforrásként használhatjuk szociális/társadalmi változások eléréséhez. Szociológiai, pszichológiai, történelmi tanulmányok megvilágítják, hogy lehet az empátiát hozzáállássá, a mindennapi életünk részévé tenni, és ezen keresztül javítani a körülöttünk lévők életén.
Íme a magas empátiás készségű emberek hat tulajdonsága!
1. Kíváncsi az idegenekre
A magas empátiás készségű emberek (továbbiakban MEKE-k) kíváncsiak az idegenekre. Megőrizve a gyermekkori kíváncsiságukat - melyet a társadalom oly ügyesen próbál kiirtani belőlünk – beszélgetnek a buszon mellettük ülővel. Másokat érdekesebbnek találnak önmaguknál, de nem faggatják őket. Studs Terkel szavaira hallgatnak: Ne megfigyelő légy, hanem érdeklődő!
A kíváncsiság eredményeként olyan emberekkel, életekkel, világlátással találkozunk, amely kívül esik a megszokott szociális környezetünkön és ezáltal növeli az empátiánkat. Martin Selingman boldogság-guru szerint a kíváncsiság meghatározó személyiségjegy, amely növelheti elégedettségünket. Ugyancsak jó gyógyír lehet a krónikus magányosságra, amely az amerikaiak egyharmadát érinti.
A kíváncsiság kifejlesztése nem azt jelenti, hogy beszélgetünk az időjárásról, hanem, hogy megpróbáljuk megérteni a másik ember világképét. Minden nap találkozunk érdekes idegenekkel. A tetovált postásnővel, az új kollégával, aki mindig egyedül ebédel. A kíváncsiság hívei arra buzdítanak, hogy egy kis bátorságot gyűjtve minden héten kezdeményezzünk beszélgetést egy ismeretlennel!
2. Az előítéletek helyett a hasonlóságokra figyel
Mindannyiunknak vannak előítéletei, mind használunk címkéket, pl.: muzulmán fundamentalista, gondoskodó anya. A MEKE-k azt keresik amiben hasonlóak a másokkal, nem amiban különböznek, így leépítik a prekoncepciót és az előítéletet másokkal szemben. Az alábbi, faji ellentétekről szóló történtet jó illusztrálja ezt.
Claiborne Paul Ellis 1927-ben született a dél-kaliforniai Darhamban szegény fehérbőrű család gyermekeként. Kétkezi munkás volt, nehezen jött kis a keresetéből. Apja nyomdokain az afrikai amerikaiakat okolta a nehézségeiért, csatlakozott a Ku Klux Klanhoz, és az évek során a helyi KKK banda vezetőjévé nőtte ki magát. 1971-ben mint prominens helybeli polgárt, meghívták egy közösségi gyűlésre, melynek célja az iskolai faji összetűzések megoldása volt. Az egyik bizottság élére őt és egy általa lenézett fekete aktivistát, Ann Atwatert nevezték ki. A közös munka megdöntötte a korábbi előítéleteit az afrikai amerikaiakkal kapcsolatban. Rádöbbent, hogy ugyanazokkal a nehézségekkel küzdenek, mint ő maga. Elkezdett emberként tekinteni a feketékre, kezet rázni velük. „Olyan volt, mintha újjá születtem volna”- mondta egy későbbi visszaemlékezés során. A gyűlés utolsó estéjén felállt és a jelen lévő ezer ember előtt széttépte a Klan tagsági kártyáját. Ellis később egy 70 %-ban feketék alkottak szervezet tagja lett, és Ann-nel életük végéig barátok maradtak. Nem sok jobb példa van arra, hogy tudja az empátia felülírni a gyűlöletet és megváltoztatni a gondolkodásunkat.
3. Tapasztalatokat szerez
A sziklamászás vagy a sárkányrepülőzés extrém sport? Ki kellene próbálni a tapasztalaton alapuló empátia növelést. Ez a legnagyobb kihívást jelentő, de valószínűleg a legkifizetődőbb módja az empátia növelésének. Van egy régi amerikai mondás – „Tégy meg egy mérföldet a másik mokaszinjában, mielőtt kritizálod.” A MEKE-k ezt követik, és direkt tapasztalatot gyűjtenek mások életével kapcsolatban.
George Orwell inspiráló példa erre. Miután a 20-as években rendőrként szolgált Burma szigetén, visszatért Angliába, hogy tanulmányozza a társadalom perifériáján tengődők életét. „Alá akartam merülni az elnyomottak világába.”- mondta. Csavargónak öltözött és Kelet-London kéregetői és hajléktalanjai közt élt az utcán. A Csavargóként Párizsban és Londonban című kötetben örökítette meg a hiedelmeiben, prioritásaiban, kapcsolataiban bekövetkezett radikális változást. Nemcsak arra jött rá, hogy a hajléktalanok nem részeg gazemberek, hanem barátságokat kötött és csodás irodalmi anyagot gyűjtött. Ez volt élete legnagyobb utazásélménye. Rájött, hogy az empátia nem csak jóvá tesz, de jó is annak aki gyakorolja.
Mindannyian tehetünk ilyen kísérletet. Aki hívő, próbája ki, hogy milyen egy másik vallás miséjén részt venni. Töltsük a következő nyaralást önkéntesként egy fejlődő ország távoli kis falujában. Higgyünk John Dewey filozófusnak – Minden valódi tudás tapasztalás útján szerezhető.
4. Figyelmes és nyitott
Az empatikus beszélgetőtársnak két tulajdonsága van.
Az egyik a valódi meghallgatás elsajátítása. Marshall Rosenberg, az erőszakmentes kommunikáció (EMK) atyja azt mondja – A legfontosabb, hogy képesek legyünk valóban jelen lenni, az adott pillanatban megérteni, hogy mi zajlik a másikban, hogy mit érez, hogy mire van épp szüksége.
Az értő figyelem azonban sosem elég. A másik fontos képesség, hogy sérülékennyé kell tudnunk válni. Le kell tudnunk venni az álarcot, és meg kell mutatni az érzéseinket a másik embernek, mert ez nélkülözhetetlen a szoros empatikus kapcsolódáshoz. Az empátia egy kétirányú utca, amely a kölcsönös megértésen alapul, amikor is megosztjuk egymással a legfőbb hitünket és a tapasztalásainkat.
Az Izraeli-palesztin Szülői Kör átvitte mindezt a gyakorlatba. Összehozták a két oldal gyászoló családjait, hogy beszéljenek magukról és hallgassák meg egymást. Ahogy megosztották egymással a szeretteik elvesztésének történetét, réeszméltek, hogy bár politikailag a kerítés ellentétes oldalán vannak, ugyanazt a fájdalmat élik át. Ez segített, hogy létrejöjjön a világ legerősebb béketeremtő mozgalma.
5. Inspirál másokat
Többnyire azt gondoljuk, hogy az empátia az egyén szintjén megvalósuló dolog. Lehet azonban tömeges jelenség is, amely alapvető társadalmi változásokhoz vezethet.
Gondoljunk csak a 18-19. századi rabszolgaságra. Adam Hochschild újságíró emlékeztet – A rabszolga felszabadítók nem a szent könyvek tanaiban hittek, hanem az emberi empátiában. Mindent megtettek, hogy megértessék az emberekkel, milyen szenvedést élnek át a rabszolgák az ültetvényeken, a gályahajókon. Az ipari munkások közös elnyomottság érzéséből táplálkozó empátia hívta életre a nemzetközi kereskedelmi szövetséget. A 2004-es ázsiai tsunami kapcsán megfigyelhető óriási társadalmi összefogás is a sokkoló videók hatására az áldozatok iránt érzett empátia talaján bontakozott ki.
Az empátia akkor tud leginkább terjedni, ha annak magvait már gyermekkorban elhintjük. A kanadai „Roots of empathy” program az egyik legsikeresebb úttörő ezen a téren. Már félmillió gyermek vett részt benne. Egyedi tanmenete arra fókuszál, hogy érzelmi intelligenciát tanítson már csecsemőkortól. Ennek eredményeként szignifikánsan csökkent a játszótéri erőszak és javult az iskolai teljesítmény.
Az oktatáson túl a nagy kihívást az jelenti, hogy hogy lehet az empátia erejét a közösségi oldalakon keresztül felhasználni nagyszabású társadalmi változások érdekében. Hogy győzhet meg minket a Twitter, hogy foglalkozzunk távoli idegenek problémáival (pl. afrikai farmerek küzdelmével a szárazság ellen), vagy a jövő nemzedékkel, aki viseli majd mai környezettudatosságot nélkülöző életvietelünk következményeit? Ehhez az kell, hogy ezek az oldalak ne csak információt, hanem empatikus kapcsolódást is terjesszenek.
6. Nagyravágyó álmai vannak
Magas empátiás készségű emberek nem csak azokkal empatizálnak, akikkel általában mások is, hanem azokkal is, akikkel nem egyezik a világlátásunk, vagy akár az ellenfelük valamilyen téren. Ha valaki a globális felmelegedés ellen kampányol, érdemes beleképzelni magát egy olajvállalat vezetőjének a helyébe, hogy megértse a gondolkodását, a motivációit. Ezáltal hatékonyabb meggyőzési stratégiát alakíthat ki, hogy az újrahasznosítható energiaforrások felé mozdítsa az illetőt.
Az ellenféllel való empatizálás is egy út a társadalmi tolerancia felé. Gandhi is ezt hangoztatta a muzulmán-hindu konfliktus kapcsán, melynek a végén 1947-ben India elnyerte függetlenségét – Muzulmán vagyok. És hindu, és keresztény és zsidó.
Szervezeteknek is törekednie kéne az empatikus gondolkodásra. A „társadalmi vállalkozókedv” atyja, Bill Drayton szerint a gyors technikai fejlődés korában úgy lehet életben maradni az üzleti életben, hogy mesterfokra fejlesztjük empátiás készségünket. Ez hozzájárul a vezetői sikerekhez és segíti a csapatmunkát.
A 20. század az önelemzés kora volt, amikor az önsegítés és terápiás kultúra hódított, arra bíztatva minket, hogy önmagunk és az élet megértéséhez nézzünk magunkba. Így azonban csak bámultuk a saját köldökünket. A 21. század az empátia kora kéne hogy legyen. A kor, amikor önmagunk felfedezése nem egyszerűen önreflexióból fakad, hanem mások élete iránti érdeklődésből. Nem új törvényekre, intézményekre vagy irányelvekre kell építenünk. Ha forradalmat akarunk az emberi kapcsolatok terén, akkor empátiára van szükség.
Fordította Dr. Telcs Borbála Roman Krznaric cikke alapján