Amit a főiskolán nem tanultunk

Hisszük, nem hisszük, sem az orvosképzésnek, sem a védőnő képzésnek nem kötelező szakmai anyaga a szoptatástámogatás. Aki segíteni szeretné a frissen szült anyákat, a saját tapasztalataira támaszkodik, vagy továbbképzi magát. Ebben segítünk mi. Nem csak azt mutatjuk meg kétnapos képzéseinken, hogy mit is kellene mondani, de azt is, hogy az információ hogy ér célba.

A Szoptatástámogatás – kommunikáció workshop egyik célja az ismeretátadás. A másik, hogy összehozzuk azokat a segítő szakembereket, akik ugyanazért dolgoznak, különböző szakmákban vagy területeken. Védőnők, szülésznők, csecsemőgondozók, szülészorvosok, gyermekorvosok, dúlák, szoptatási tanácsadók, gyógytornászok és más szakterületek képviselői – a képzés során megnyílnak egymásnak, összebarátkoznak, segítik egymást és tanulnak egymástól. 2018. őszi csoportunk hangulatjelentését láthatjátok a képen, búcsúmondatait pedig itt alább.

 

„A főiskoláról úgy jöttünk ki, hogy a szoptatásról nem tanultunk. A három gyerekem és a saját kutatómunkám segített eddig a munkámban. Kár, hogy nem találkoztunk veletek előbb.”

„Nagyon örülök, hogy végre találkoztunk a csoporttagokkal. Egy megyében dolgozunk, mégis csomóan csak egy név vagy egy telefonszám voltatok.”

„Már holnap használni fogom az új tudásomat, pont olyan családhoz megyek, ahol többféle nehézséggel küzdenek.”

„A munkaértekezletekről mindig úgy jövünk ki, a fejünkbe verik, mi mindent nem csinálunk jól. Most már tudom, hogy hogy kéne jól csinálni. Jó lenne, ha minden kollégánk hallaná, amit mi itt a két nap alatt, és együtt tudnánk változni.”

„Most értettem meg, hogy mi az igény szerinti szoptatás. Most jutottam el arra a szintre, hogy tovább tudjam adni, most lett átadható tudás belőle.”

„Jól kérdezni művészet. Sokat tanultam most erről, sokat adtak a gyakorlatok.”

„Fantasztikus, hogy ez a két nap felkeltette bennünk az igényt: hogy meghallgassuk egymást, intézeti és területi védőnők.”

„Fontos, hogy megtudtuk, hogy hogy dolgoznak a klinikán. Eddig mindig egymásra mutogattunk, egymást hibáztattuk. Most már ismerjük egymást. Szeretnék veletek máskor is találkozni. Mindenkinek arca lett. Eljött az idő, hogy szakmaközi találkozókat szervezzünk.”

„Ezen a két napon mindenki tanult mindenkitől. Tőletek a legtöbbet, az biztos. Este ezen fogok agyalni, holnap meg már más szemmel látom a dolgokat a munkámban.”

„Hát ez a kommunikáció jó nehéz dolog. Úgy kérdezni, hogy ne a mi gondolatainkat toljuk rá a páciensre… De meg lehet tanulni, már tudom!”

„Az iskolában azt tanuljuk, és el is várják tőlünk, hogy tanácsot adjunk, anélkül akár, hogy időnk lenne megismerni az anyukát és a problémát. Nehéz ennek ellenállni, de már tudom, hogy hogy induljak.”

„Ez a két nap örömteli volt, úgy ahogy volt. Nagyon motivál, hogy foglalkozzak a saját fejlődésemmel.”