Klímaváltozás az egészségügyben
Olvastam egy reménykeltő cikket arról, hogy egyszerű édesvíz-megtartó intézkedésekkel milyen eredményeket lehet elérni a klímaváltozás megelőzésének érdekében. Úttörő aktivisták nagy kiterjedésű, elsivatagosodott területeket változtattak át termőtalajjá, amit patakok és folyók szelnek át egész évben, és az így kialakuló, új helyi klíma egyre rendszeresebb esőzéseknek ad teret, így fenntartva a körforgást. Hogy miért nyerte el a tetszésemet ez az ötlet? Azért, mert úgy gondolom, hogy ugyanezek az elvek egészségügyi vonatkozásban is jól alkalmazhatók és segíthetnek a dolgozók és páciensek közti együttérzés és törődés kialakításában és fenntartásában.

Képzeld el, hogy érsebész vagy egy bonyolult, hétórás műtét ötödik órájában. Egy meghatározott eszközt kérsz a nővértől, aki elejti azt. Beszennyeződött, s így használhatatlanná vált. A nővér bambán áll erre ráförmedsz, hogy siessen már, fogjon egy másikat és ne legyen olyan kétbalkezes. Bunkó voltál, de megérdemelte nem igaz? Túlteszi magát a modortalan megjegyzésen és mindenki egyszerűen továbblép. Azonban a „továbblépés” rész egyáltalán nem biztos, hogy megvalósul, egy friss kutatás szerint ugyanis a magas rizikójú kórházi beavatkozások alatt elhangzott otromba megjegyzések halálos kimenetelűek is lehetnek.

és még kilenc fogás a gyógyító konzultációhoz


Nem lehet valakit egyik pillanatról a másikra együtt érző orvossá varázsolni.

De azt mindenkinek meg lehet tanítani, hogyan viselkednek az együtt érző orvosok.

A gyakorlással pedig megjön az eredmény!

Lássuk, milyen fogásokat alkalmaznak azok az orvosok, akik nem csak a piruláikkal, de a személyiségükkel is gyógyítanak! 

Kint még sötét van, mégis teljesen éber vagyok.

A gyomromból induló szorító érzés a mellkasomig hatol. A feszültség egy új felelősséggel teli nap kezdetét jelzi. Tegnap nehéz napom volt, de ez semmiben nem különbözött az előző héttől vagy hónaptól. Ha belegondolok, az elmúlt húsz év nagy részét nehéz döntések, tévedések kockázata, morális dilemmák, szervezeti intézkedések, hivatalos panaszok, frusztrált kollegák, követelőző emberek és elesett betegek töltötték ki. Csupán ezek sorrendje változik.

Aki nem élte át, talán nem is hiszi el, milyen durva dolgokat mondanak egyes orvosok szülés közben a nőknek... Mit szólsz ehhez? „Ha jó kislány lettél volna, és elfogadod az epidurált, megmaradt volna a méltóságod.”
A chicagói művész, Michelle Hartney, a saját rossz szülésélményétől vezérelve elhatározta, hogy vizuális formában "elmeséli" azt a sok szóbeli bántalmazást, amelyet nőknek szülészorvosuktól kellett elviselni: csúfolódást, agressziót, fenyegetést és még sok mást.  Michelle projektet indított  Szülések Szavai címmel. 

Manapság nehéz orvosnak lenni. Friss kutatások alapján az orvosok közel 45%-a kiégés jeleit érzi; ez magasabb arány, mint más amerikai* dolgozóknál.  A kiégésnek súlyos következményei lehetnek mind az orvosra, mind a betegre nézve. Ilyen a professzionalizmus elvesztése,  az orvosi műhibák,  a betegek elégedettségének csökkenése, sőt akár az orvos depressziója és öngyilkossági hajlama.
Míg számos cikk született a gyógyító munkával járó stresszről, jóval kevesebb lelhető fel a sikeresség titkáról. A stressztűrő képességről megjelent néhány cikk, mely releváns témákat vet fel. 

Úgy érzed, a csapból is az empátia folyik? Valóban sokan beszélnek róla, de kevesen teszik fel a fontos kérdést: Hogy tudom növelni az empátiakészségemet? Az empátia nem csak út, melyen keresztül tágíthatod morális világodat. Kutatások szerint egy szokás, mely által növelhetjük életminőségünket.
Mi az empátia? Készség, hogy „járni tudunk más cipőjében”, hogy megértjük más érzéseit,  nézőpontját, és hogy ezt felhasználjuk cselekedeteink során. Ez különbözteti meg a kedvességtől és a sajnálattól. Ne tévesszük össze az „azt tedd, amit veled is szeretnéd, hogy tegyenek” megfontolással.

A koncentrikus körök elmélete

Amikor Susannak mellrákja volt, rengeteg szerencsétlen megjegyzés hangzott el a környezetében. A „legütősebb” az egyik kollégájától származott. Úgy érezte, meg kell látogatnia Susant a műtétje után, de Susan nem szeretett volna látogatókat fogadni, és ezt a kollégájának is megmondta. A kolléga válasza? „Ez nem csak rólad szól.”

„Nem?” – csodálkozott Susan. „A mellrákom nem csak rólam szól? Rólad szól talán?”

Az attitűd olyan, mint egy járványos betegség: fertőz. Az attitűd különböző szinteken érvényesül: a személyes attitűdtől a team attitűdjén keresztül egy egész intézmény attitűdjéig. Hogy milyen az intézmény attitűdje, jól érzékelhető abban a pillanatban, amikor belépünk, mondjuk egy kórház kapuján.

Egy különleges napon megtanultam, hogy az, hogy saját magam választom meg az attitűdöt, amivel megközelítek egy problémát, hatalmas erőt jelent ahhoz, hogy jobbá tegyem a világot. Csodálatos, felszabadító tapasztalat volt!

Egy orvostanhallgató gondolatai.

Stresszmentes újszülöttellátás, koraszülöttellátás workshop. Ismerőseim közül biztos sokan felkapták a fejüket, amikor bejelöltem, hogy 'Ott leszek', hiszen harmadéves orvostanhallgatóként eddig még csak szülőszoba közelébe sem jutottam.
A téma fanatikusaként azonban minden olyan alkalmat igyekszem megragadni, amikor tanulhatok. Minél többet, minél több szempontból. Leginkább a szakmai része miatt voltam izgatott, hiszem Sztahovits doktornő a legkorszerűbb és legcsaládbarátabb gyakorlatot mutatta be nekünk.

Sokszor elbízzuk magunkat PIC-en (Perinatális Intenzív Centrumban) dolgozó ápolóként, ha babák ellátásáról, újszülöttgondozással kapcsolatos kérdésekről van szó. „Ezt csinálom minden nap, csak tudom, mi a legjobb a gyermeknek!” Biztosak lehetünk ebben? Már tudom, hogy a válasz egy határozott és egyértelmű NEM.

Minden nap tanulhatunk és tanulnunk kell valami újat. Erről szól a szakmánk, erről kéne, hogy szóljon az életünk. Ez a tanulási folyamat nem minden esetben világmegváltó fontosságú, az sem biztos, hogy a mindennapi munkánk során releváns, de ha integrálni tudjuk azt a munkafolyamatainkba, vagy időről időre elő tudjuk venni, és alkalmazni tudjuk kirívó esetekben, akkor már megérte erőfeszítést tenni.

„Az ember legjobb gyógyszere egy másik ember”   Paracelsus

Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor be kell lépnünk egy kórházi szobába. Akár látogatóként, akár betegként. Egyik esetben sem könnyű. Torkunkban dobog a szívünk, nehezen jönnek a szavak.
Betegként vagyunk a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Nem tudjuk, mi történik, mi vár ránk.
Ha szerencsések vagyunk, jönnek a hozzátartozók, barátok, akik megadják nekünk azt a lelki támaszt, ami egy ilyen helyzetben elengedhetetlen. Sajnos sokan vannak, akik egyedül élnek. Még az is előfordulhat, hogy az utcán. Őket senki nem látogatja vagy csak ritkán.


 Támogatóink: