Idézetek Brené Brown: A tökéletlenség ajándéka c. könyvéből.
Az egyik sürgősségi osztály triage nővére azt mondta egy tréningen: „Ha fáradt vagyok, kimerült, mert rosszul aludtam, akkor a műszak elején megkérem a kollégáimat, hogy ellenőrizzék utánam a gyógyszerelést, mert lehet, hogy elrontom.” – meglepődtem, hogy milyen bátor a kollégái előtt ez az ápoló.
De mi a bátorság? Valami olyan dolog, amire mindenki vágyik. Most nem az ejtőernyős ugrásra vagy más fizikai bátorságra gondolok, hanem a hétköznapi bátorságra. Például a kórházban.
A bátorság vagy más néven kurázsi (angolul courage) a latin „cor” (szív) szóból ered. Kezdetben még mást jelentett, mint manapság. Ma arra mondjuk, hogy bátor, aki hősies és szembe mer nézni a fájdalommal vagy valamilyen nehézséggel. Az egészségügyben azonban nem hősökre és önfeláldozásra van szükség, hanem bátorságra. Mert a bátorság gyógyít. És még fertőző is. Nézzük meg közelebbről!
Régen arra mondták, hogy bátor, aki őszintén és nyíltan beszélt önmagáról, az érzéseiről, a jó vagy rossz tapasztalatairól. A hősiességhez azt a jelentést társítjuk, hogy valaki vásárra viszi a bőrét valamilyen ügy érdekében. A hétköznapi bátorság ezzel szemben azt jelenti, hogy a sebezhetőségünket visszük vásárra. A mai világban pedig ez egyáltalán nem hétköznapi, és egyre kevésbé gyakori. A facebook korában szépnek, jónak, tökéletesnek akarunk látszani.
Ám ha jobban megvizsgáljuk a fenti triage nővér mondatát, tanúi lehetünk a bátorság megnyilvánulásának. Bevallotta, hogy nem tudja megcsinálni egyedül a műszakját, mert túl fáradt hozzá, és segítséget kért. Itt van a „kutya elásva”! Aki szembe mer nézni saját tökéletlenségével, és ezt fel is vállalja mások előtt (pl. segítséget kér a munkában), az a bátor. Amikor egy rezidens azt mondja a főorvosnak a vizit után, hogy valamit nem értett, akkor ő bátor. Amikor az ápoló felveszi a vírus-elleni védőöltözetet és azt mondja a kollégájának, hogy mit csináljak, én félek – akkor ő bátor.
A bátorság nem egy megfoghatatlan, misztikus valami, hanem egy „mozdulat”, egy reakció, amit sokat ismételve szokássá válhat. Olyan, mint az úszás. Úszni is csak úgy tudsz megtanulni, ha beugrasz a vízbe és úszol. A bátorságot bátorkodás révén tanulhatjuk meg. Bátorkodj tehát beszélni az érzéseidről, a gyengeségeidről, a sebezhetőségedről vagy arról, hogy valamit nem tudsz. Ezzel nem a gyengeséged nyer igazolást, hanem az, hogy erős vagy és bátor kimutatni és szavakba önteni legmélyebb emberi valódat, azt, hogy ki vagy. Bátorkodj segítséget kérni, ha a kórházi dolgoktól „betelt a pohár”! A bátorság gyógyít. És még fertőző is.
Ha az egészségügyben dolgozóként bátorkodnál segítséget kérni, mert „betelt a pohár”, hívd a PAF HELP anonim ingyenes segítő vonalát: 06-80-080-292