„Az ember legjobb gyógyszere egy másik ember” Paracelsus
Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor be kell lépnünk egy kórházi szobába. Akár látogatóként, akár betegként. Egyik esetben sem könnyű. Torkunkban dobog a szívünk, nehezen jönnek a szavak.
Betegként vagyunk a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Nem tudjuk, mi történik, mi vár ránk.
Ha szerencsések vagyunk, jönnek a hozzátartozók, barátok, akik megadják nekünk azt a lelki támaszt, ami egy ilyen helyzetben elengedhetetlen. Sajnos sokan vannak, akik egyedül élnek. Még az is előfordulhat, hogy az utcán. Őket senki nem látogatja vagy csak ritkán.
Az ő lelki támogatásuk is a kimerült, túlterhelt orvosokra és nővérekre hárul.
Ezekben a helyzetekben jelenthet óriási segítséget egy önkéntes segítő. Aki beszélget, de ami fontosabb értő figyelemmel és empátiával meghallgat és hallgat. Támogatást, biztonságot nyújt a betegnek.
Ennek a jelentőségét ismerte fel Dr. Ficzere Andrea, az Uzsoki Utcai Kórház igazgatója és a PAF-fal közösen elindulhatott az az önkéntes segítő program, ami a tüdő belgyógyászati osztályon már csaknem két éve működik.
Tizenhat lelkes segítő – coachok, szervezetfejlesztők, pszichológusok- részvételével indult a két napos felkészítő tréning.
Mindannyian folytattunk már segítő beszélgetést. Ez azonban mégis más. Általában hozzánk jönnek, választanak minket. Most azonban mi megyünk és ajánljuk fel a segítségünket. Lépünk be önként egy „összeszokott” kórterembe.
Így a két nap sok meglepetést, új tapasztalatot tartogatott.
Tanultunk egymástól, egymásról, a segítő szerepéről, hatásköréről.
Biztonságos környezetben eljátszottunk, gyakoroltuk a szituációkat. Még így sem volt könnyű, annyira életszerű volt és hitelesre kerekedett.
Néha beugrott Krisztina, a főnővér és mi ittuk a szavait és a belőle áradó elhivatottság és magabiztosság mindenkit magával ragadott. Bíztatott, hisz ő már megtapasztalhatta az önkéntes segítő munkáját, hiszen van „saját” önkéntesük: Magdika másfél éve hetente jár az osztályára.
Így nekünk is ő, Botfalussy Magdolna, valamint az onkológus Dr. Borbényi Erika felbecsülhetetlen tapasztalata jelentette a kapaszkodót a képzésen. Ittuk a szavaikat, bőszen jegyzeteltünk.
A második nap délutánján következett az elmélet gyakorlatba ültetése, az éles bevetés.
Minden csapatból egy ember ment be egy-egy kórterembe.
Én rögtön meg is tapasztalhattam a saját bőrömön, amikor nem fogadnak szívesen és ki kell hátrálnom a szobából és a „feladatból” egymás után kétszer is. Végül a harmadik szobában áteshettem a tűzkeresztségen. Örök élmény marad! Köszönöm Olga néninek!
A legfontosabb mégis az volt, hogy éreztem a folyosón várakozó társaim bizalmát, megtartó erejét. Együtt izgultak velünk és öleléssel vártak.
Az egész csapat nevében mondhatom, hogy ez szép, ugyanakkor nagyon nehéz feladat. Mégis mindannyian úgy döntöttük, hogy vállaljuk. Még néhány orvosi vizsgálat van hátra, hogy papíron is az kórház önkéntesei lehessünk, és indul az érdemi munka.
Köszönjük a felkészítést Mezei Andreának, Bodor Mártonnak, Bozsár Gabriellának, Dr. Borbényi Erikának és Botfalussy Magdolnának, a rengeteg segítséget az előkészületekben Víziné Molnár Anna ápolási igazgatónak.
Külön köszönjük Szegedi Krisztina főnővér az erődet, az elhivatottságodat, amivel meggyőztél minket arról, hogy valóban szükség van ránk!
Gillich-Csikós Andrea Judit
változáskísérő, önkéntes segítő